Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Dalszövegek

54

Nap csókolta reggelen
Megint arra ébredek,
Fogy az út,
Mert hozzád sietek.
Elönt az érzés elönt igen.
Mint az élmény az 54 - esen
Emberek közt a parton,
Szorítom kezed
Beleírtam mit érzek,
El ne feledd
Elönt az érzés elönt igen.
Mint az élmény az 54 - esen
Jártunk fent a hegynél
Hol kétszer kél a fény
Ittunk a vízből
Hogy visszatérjünk még
Elönt az érzés kissé vizesen
Mint az élmény az 54 - esen

-------------------------------------------------------------------------------------------

2020

Nézd eltelt 100 év már.
NE LOPJ  ismered jól az írást.
Más néven a városok.
Újra írt határok.
Székelykőn a keresztet miért fested át?
Akkor is a miénk ha neked lopták.

Nem én loptam álmot az emberektől.
Nem vettem el földet a házak mellől.
Nem loptam erdőt, bányát, vasutat.
Nem vettem el várost oly sokat.

Vitted javainkat másoknak.
Szívemben maradok a Táltossal.
Más néven a városok.
Újra írt határok.
A hegytetőn a keresztet miért fested át?
Akkor is a miénk ha neked lopták.

----------------------------------------------------------------------------------------

Azt akarom

Régi utcák régi kövén
Jártam nagyon régen
Ezen az új kövön
Csúszkálok mint a jégen

Elfeledett szobrok néztek
Mindenfelől furcsán
Helyettük torz alakok
Bámulnak minden utcán

Szépen díszített kapualjak
Csak elhagyatva állnak
Régi korok szép emlékét
Mutatják a világnak

Égig érő fák tövében
Írtam ezt a dalt
Már bokor sincs sehol
Mindent benőtt az aszfalt

refr.:
Azt akarom amit elhordott A szél
Szeretném hallani ahogy a nagyapám beszél
Látni akarom amit a felhő takar el
Érezni csak téged soha nem múlni el

---------------------------------------------------------------------------------

Életünk Egy Hosszú Blues


Kedves jó postás
Több levelet nem kérek
Értesítést arról hogy,
Újra kell kezdenem
Hosszú poros út
Egy kanyar sem kell elém
Csak szépen nyugodtan
Mindig csak felfelé
Ha keresztezik utam
Az sem baj mert lehet
Annyit kérek csak,
Ne legyen fa kereszt
Jeges ember tudod
Én vizet már nem iszom
Ha gondolod veled
A whiskymet is megosztom
refr.:
Életünk egy hosszú blues
Mit magam írok meg neked
Látod mit dobott az élet
Játszom és énekelhetem
Annyit csak rólunk
A húrokkal most jól állunk
A ritmus is tart
Sokáig játszhatunk
Kedvesem te lány
Tőled kérni szeretnék
Fogd meg a kezem
És haladjunk felfelé.

----------------------------------------------------------------------------------------

KarantÉn-Te-Ők

Hiszed vagy nem, az én bajom,
Nem látok derűt az arcokon.
Falak közé zárt életem,
Az ajtókat keresem.
Kezemmel húzom mosolyra a száját,
Ha a fejét ölembe hajtja,
Majd mind nevetünk a szélben újra,
Mikor, túl leszünk rajta.

Ha a fejed a napba hajtod,
De ott a félelem mégis,
Lelkedbe nézzél, igen mélyen,
Omlik az összes fétis.
Újra rajzolják életem fáját
A gyökere lesz az új karja,
Ne folytassuk ott, hol befejeztük
Legyünk végre túl, rajta.

Refr.
Együtt ketrecben a világgal,
Eltakart érzések, maszkokkal.
Utcákon sétál a félelem,
Csak ennyit ér az életem

------------------------------------------------------------------------------

Megfordult világ

Könny áztatta tengerek
Mint partra vettet hal az értelem
Ez már csak egy megfordult világ
Gyermeki kéz a szülő ellen
Testvéri szív a testvér ellen
Ez már csak egy megfordult világ

A vétlen remény nem fog már élni
Egy napon már nem fogunk kérni
A tűz lángja már nem fognak égni
A föld tetteire az ég válaszol

Felemelt kézzel a gondolat ellen
Hátra tett kézzel az erőszak ellen
Ez már, ez már csak egy megfordult világ

Régmúlt erdők szelleme
Magas hegyek az ég felett
Ez már csak egy megfordult világ

------------------------------------------------------------------------------

Nagyon


Mielőtt látod a napot,
Fényét csak belül érzed,
Simogatja arcod,
Forró az ölelése.
Simogatja arcod,
Forró az ölelése
Rejtek adó ösvényen
Utazom, a vaksötétben.

A burok mi földre segít,
Ha reped mindenki felsír,
Megszokottból a valóságba
El nem fogyó boldogságba
Megszokottból a valóságba
El nem fogyó boldogságba
Rejtek adó ösvényen
Utazom, a vaksötétben.

Ébredés, ragyogás és vágy
Az elfagyott tájon,
Szerelmes ölelés
Az élet nem azért van, hogy fájjon
Simogató ölelés,
Az élet nem azért van, hogy fájjon
Fénnyel teli ösvényen
Utazom, a nap fényében.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Nem érlek el

Őszinteségről papolnak
És mindig a számba rágják
Hogy olyanok vagyunk mint a pók
Aki megzabálja a párját
Szellemvilág ahol lakom
De nem zavar már engem
Csak legyen egy hely ahol pihenhetek
És legyen mindig mit ennem
Nem kellenek a jó barátok
Akik kést raknak belém
Nem kell már semmi ezen a földön
Ami hátulról jön felém
Mindig azt hittem hogy igaz a mese
Amit a tévéből ismerek
És szerettem volna ha nem ásnak el
A jónak hitt istenek

Egyedül vagyok de közel hozzád
Mégsem érlek el
A szerelmes dal a fülembe mar
Amit az ördög énekel

Hamis a dal ami szépen cseng
És a fülemben megmarad
Hiába színpad alattam a föld

A vastaps elmarad
A szerelem kín és a húsomba mar
A kétségek serege
Hülye egy érzés és szétszakít
De nem tehetek ellene
Az utam végén ha oda érek
Ahol véget ér a jelen
Nem lesz már jövő megáll az idő
Enyém a végtelen

---------------------------------------------------------------------------------------

Udvari Bolondok

Kartonomra Ők felírták
"Háztartásbeli" vagyok
Ezzel végleg eldőlt a sorsom
Királyokat szolgálhatok

Zenéltem, a lantom
Szomorúan zengett rég
Énekeltem nyomorukról
De csak röhögtek a királynék

Láttam a lovászt kéjben úszni
A király a püspökkel parolázott
A királynő szemében őrült láng gyúlt
Meséltem a lovászról

Királyok királynék mid elvesztek
Utam hazafelé vettem rég
Kis házam közepén a régi székben
Egyedül trónolok éjjenként.

Refr.:
Szolgálni, szolgálni mindig csendben
Az élethez nem hatalom kell 
Inkább egy csipetnyi lélek
Majd megérted E-mesémet

-----------------------------------------------------------------------------------

Honnan jöttél?

Honnan jöttél? - kérdeztem Őt
Azt mondta: a Nap földjéről
Baby hová mész utadon?
Az igaz szerelem értelmét tanítom

Sétálunk a Jupiter homokján
Átvágunk a Nap tűz korongján
Nézzük fentről az embereket
Szivárvány kél a hegyek felett

Mint a forrás úgy török fel
Öntözök s fákat nevelek
A hegy fölött ott fent a végtelen
Láthatom amit emberszem, eddig nem

refr.:
Átöleljük a világot
Felneveljük a virágot